Ez lenne az én 10 évem...
Még soha nem írtam ilyet,de úgy érzem,most a 10.évfordulón eljött az idő....
Kicsit homályos már az az időszak,de arra ahogyan megszerettem őket,az a mai napig tisztán és élesen él bennem...
Emlékszem amikor elöszőr láttam őket a tv-ben,4 fiatal érdekesen kinéző kamaszt láttam,az egyik borzalmasan nézett ki,mégis valamiért megmaradt bennem az arca.Ha akartam volna se tudtam volna nem őt látni mindenhol,mert a csapból is ők folytak,de hát a kedvenc magazinjaimat csak azért nem fogom megvenni,mert benne vannak?Így történt egyszer,hogy a Bravo címlapján ő volt,már hosszabb fekete hajjal és azt hiszem akkortól kezdődött minden.Szorgosan vettem meg mindent ami hozzájuk köthető volt,poszterek,pulcsik,pólók,még kis kivágott képekből pénztárcát is csináltam...Magával ragadott a zenéjük,hiába csak pár szót ismertem fel belőlük a lelkem valahogy pontosan tudta miről is szólnak.
A viva comet-es fellépésüket a tv előtt zokogva néztem még túl kicsi voltam és anyuék nem cipeltek ki ilyen helyekre,úgyhogy az első Magyarországi színpadra lépésükről sajnos lemaradtam,de ami késik nem múlik.Már hozzám tartoztak,az életem részévé váltak és ezt a szüleim is észrevették.Soha egy percre sem gondolták azt,hogy elrontanak vagy,hogy Bill miatt emo-s leszek,mert ugye akkoriban a Tokio Hotel emo zenekarnak volt titulálva,amit én a mai napig nem értek,na mindegy.Szóval anyuék támogattak és büszkék voltak rám,hogy valakik mellett ilyen töretlenül és szilárdan kiállok.
2007-ben pedig megtörtént a csoda és elmehettem életem első koncertjére.Fogalmam sem volt arról,hogy zajlik egy ilyen és,hogy már reggel oda kellett volna állni a sorba...Olyan 5 óra felé értünk csak oda két barátnőmmel és beálltunk a kígyozó sor végére.Az idő hamar elrepült és mire feleszméltem már a csarnokban nyomorogtunk,hárman egymás kezét szorongattuk,nehogy elsodorjanak minket egymástól.Az előzenekar nem nagyon kötött le csak azt tudom,hogy Lola volt.Amikor végre megint elsötétült a terem a torkomban kezdett dobogni a szívem,tudtam,hogy pár perc és az az ember akit eddig csak a tv-ben és az újságokban láttam most ott fog állni előttem teljes életnagyságban.Felcsendült az első szám és a falakat felhúzták és akkor megláttam őt,szinte el is felejtettem levegőt venni,annyira hihetetlen volt,hogy azt hittem csak álmodom.Őszintén alig emlékszem a koncertre annyira sokkos állapotba kerültem,de amelyik a legemlékezetesebb és amelyiket soha nem felejtem az a Heilig.Ez volt a kedvenc számom a Zimmer albumról és amikor Bill erről a számról beszélt egy interjúban csak az volt bennem,hogy soha senki nem fog nekem ennyit jelenteni,mint ő,nekem ez a dal róla szól és mindig róla fog.A koncerten amikor elérkezett ez a szám a sírás környékezett,egyszerűen csodálatos volt hallani előben,az egyik pillanatban pedig elkezdtem a nevét kiabálni és akkor egy olyan dolog történt ami soha nem hittem volna,egyszer csak rám nézett én pedig valamit mutattam neki a kezemmel (fogalmam sincs már,hogy mit) ő pedig rám mosolygott.Az volt az első pillanatom vele a szívemnek legszebb szám közben.
Szerencsére a koncert után a neten megismerkedtem más fanokkal és így lett egy igazán nagy családom ami akkoriban egyre csak bővült.
3évet kellett várnunk egy újabb koncertre ahova úgy nézett ki,hogy sajnos nem tudok elmenni,nem álltunk úgy anyagilag...Aztán édesanyám mégis megvette a jegyet,a kiútat is össze tudtam spórolni,a szállást nem,de nem érdekelt.Alig vártam,hogy mehessek és újra lássam őket.Egyedül mentem vonattal Bécsbe és ki a helyszínre ahol összeismerkedtem pár fannal,köztük az egyikkel végig is tomboltam a koncertet.Annyira hihetetlen volt megint ott lenni és hallani,látni őket,de sajnos majdnem elájultam.Már éreztem,hogy összefogok esni,a hangok is tompábbak lettek mikor s kaptam egy hatalmas adag vizet az arcomba,azonnal felébresztett.Fogalmam sem volt ki tehette,de aztán láttam,hogy Bill locsolgat le a színpadról már a túloldalt,ha akaratlanul is,de megmentett attól,hogy a fanok maguk alá tapossanak miután elvesztem az eszméletemet.A koncert után a vonatállomáson aludtam,de még így is azt mondom,hogy megérte,minden egyes ilyen élményért megéri.
Aztán újabb hosszú idő telt el,5 év...Te jó ég szinte az örökkévalóság.Ezalatt az 5 év alatt rengeteg minden történt velem,talán ami a legnagyobb dolog volt az,az,hogy kiköltöztem külföldre Dáviddal,a párommal.Igen,egy új fejezet kezdődött az életemben és lehet,hogy felnőttem és kicsit megkomolyodtam,de amikor kiderült,hogy lesz koncert újra az az izgatott kis kamasz lettem mint 5 éve,de megnéztem a jegyárakat,iszonyatosan drágák voltak,főleg a VIP-sek.Azonnal felhívtam Dávidot,hogy elmeséljem a nagy hírt,de emellett azt is,hogy mennyire sokba kerülne ez most.Én mindenkinek ilyen embert kívánok az életébe,olyat,aki mindenben támogatja és ahol tud segít megvalósítani az álmát és most azért írtam ezeket,mert Dávid csak annyit mondott nekem "Ha haza értem melóból megvesszük,addig döntsd el melyiket szeretnéd".Ez tényleg így történt,ahogy hazaért fogta a laptopot és megvettük azt a csomagot ahol találkozhatok is velük.A sírástól egy fél óráig meg sem tudtam szólalni és a szuszt is kiszorítottam belőle.Az a pár hónap iszonyatosan lassan telt el,az utolsó hétben már alig bírtak velem a munkatársaim,csak erről tudtam beszélni.Aztán eljött a nap és egy napos utazás után végre Bécsben voltunk.Bármennyire is izgatott voltam a másnap miatt nagyon hamar elaludtam,az utazás elvette minden energiámat.A koncert napján nagyon korán keltünk,mert még egy másik hotelbe is el kellett mennünk,ahonnan aztán már a helyszínre vitt az utunk.Szerintem az idő túl hamar eltelt.Dóri nemsokára már ment is be a hangpróbára ami után mi jöttünk.Soha nem fogom elfelejteni az arcát amikor kifelé jött és,ha ezt olvasod husi semmi sem jelentett annál nagyobb örömet nekem,minthogy ennyire boldognak lássalak.
Elérkezett az idő és minket is elkezdtek beengedni,ott talán 10 percet várhattunk,elomdtak egy csomó dolgot,hogy mit nem szabad csinálni aztán bejöttek az ajtón én megfogadtam,hogy nem sírok,de ott nagyon nehéz volt tartani magam.Arra is emlékszem,hogy folyton csak a kezét néztem.Végül azt mondták álljunk sorba a képhez,azt éreztem,hogy én nem tudok odamenni ezért minden barátnőmet magam elé engedtem kivéve egyet akinek kikötöttem,hogy lökjön ha nem akarnék majd megindulni a fiúk felé.Mint kidrült ez pontosan így történt,amikor már nem éreztem,hogy lökne valaki megálltam és csak néztem rájuk,Bill kedvesen mosolygott rám és intett a kezével,hogy menjek oda nyugodtan,a következő pillanatban már mellette voltam,a hátamat simogatva megkérdezte jól vagyok-e,erre én csak annyit válaszoltam,hogy csak mosolyogjon és hozzábújtam,benyúlva a kabátja alá.Ha le kéne írnom azt az érzést olyan volt,mintha haza találtam volna,mint amikor megtalálod a helyed a világban és tudom csupán néhány pillanat volt az egész,de soha nem felejtem.
Meg volt életem első közös koncertje a barátnőimmel,végre.Köszönöm csajok.ez így volt teljes.Tudom,hogy nem ez volt az első és utolsó,még sok ilyet kívánok nekünk.
Végezetül pedig köszönöm mindenkinek aki ebben támogatott és mellettem állt,köszönöm a szüleimnek,hogy pénzt nem sajnálva még amikor nem is volt,akkor is lehetővé tették,hogy az álmaimnak éljek,köszönöm az összes barátomnak akik hittek bennem és azoknak is akik sose hittek bennem,mert miattuk alakult ki bennem az,hogy de igenis megcsinálom.Köszönöm Dávidnak,aki lehetővé tette,hogy egy közel 10 éves álom teljesüljön és azt is,hogy elviseli ezt a nagy mániámat a zenekar iránt.Kikknek másoknak lehetnék még hálás,mint a fiúknak.Tudom,hogyha nem nem szeretem meg őket egy gyönyörű része kimaradt volna a gyermekkoromnak,ők adtak célokat,álmokat,kitartást és nagyon sokszor erőt is.Nem tudnám már az életem elképzelni nélkülük, és külön köszönöm az egyetlen férfinek az életemben aki a legrégebb óta van a szívemben,soha nem hittem volna,hogy én egyszer rajongó leszek főleg nem azt,hogy bárkiért is ennyire oda leszek,de megtörtént és nem is bánom.Amikor összecsapnak a hullámok a fejem felett a ő mosolya az én igazi mentőövem és az lesz egész életemben.Köszönök mindent.Köszönöm,hogy lett egy családom.
