Sok hullámvölgyem van,hogy őszinte legyek.Még mindig nagyon nehéz itt.Van nap amikor felkelek és azt érzem,hogy én eddig bírtam,de nem hiszem,hogy Magyarországon tudnék még élni.Az otthoni viszonylatokhoz nyugodtabb itt az élet,azt nem mondom,hogy könnyebb,mert nem az.Itt is sokat kell melózni a pénzért és azért ha feljebb akarsz kerülni onnan ahol vagy,igen néha itt is pokolba kívánod a munkahelyed,mert ugye mindenhol vannak problémák.
Nekem ez kicsit más,mert hogy is mondjam...a főnököm eléggé hangulat ember,ha szar napja van hidd el neked is az lesz.Tudom,akkor miért nem váltok munkahelyet?Szeretem a munkatársaimat,itt kint a páromon kívül ők állnak a legközelebb hozzám,ők azok akik meghallgatják minden bajomat,megnevettetnek amikor szomorú vagyok vagy hallgatnak amikor már a szó kevés.Nagyon sokat segít,hogy ők vannak nekem,ha nem lennének szerintem már haza mentem volna.
Kicsit el is hagytam magam,felszedtem 10 kilót és volt,hogy munka után ahogy haza értem csak lefeküdtem aludni és egész nap ágyban voltam.Abbahagytam az írást ami nagy szenvedélyem,ezzel a bloggal sem foglalkoztam amint az látható,egy szóval csak úgy voltam és kicsit talán magamba is fordultam.Lehet egy részem még mindig ott van a sötétségben,de próbálom összeszedni magam,újra neki láttam írni,igaz még csak füzetbe firkálgatok,de már ez is valami.Mint ahogy azt fentebb írtam az egyik nagy szenvedélyem az írás,de emellett imádok még sminkelni és fotózni.Próbálok ezekbe temetkezni és kiélvezni minden pillanatot amikor azt csinálhatok amit szeretek.
Amikor erőt veszek magamon futni is elmegyek és utána sokkal jobban vagyok.Remélem hamarosan sikerül visszatalálnom a régi önmagamhoz és visszanyerni régi formám,mert tudom,hogy képes vagyok rá.
Hirtelen ennyi jött most ki belőlem,de most már ígérem gyakrabban fogok jelentkezni :)
puszpusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése