Foglalkozz magaddal

Az elöző bejegyzésben említettem,hogy kicsit elhagytam magam.Változtatni akarok,de rájöttem,hogy ez csak akkor sikerülhet,ha kis lépésekben haladok előre.Tegnap hozzá is kezdtem,keresten youtube-n egy relaxációs zenét,felettem egy arcpakolást és húsz percig kikapcsoltam az agyam.Nem azt mondom,hogy új ember lettem tőle ,de nagyon jól esett.Sok embernek a meló vagy a család miatt nincs ideje magára,de muszáj egy kicsit kikapcsolni néha különben az ember megbolondul.Nem kell sok idő,elég néhány perc fürdés közben,hiszen nincs is jobb elmerülni a forró,habos vízben.Ott feküdni néhány percig miközben körül ölel minket a csend és a nyugalom.Igen mindenkinek van egy kis nyugalom szigete,akár a kertben,akár a házban,de minden embernek van egy olyan hely ahol érzi,hogy megnyugszik egy kicsit a lelke.

Ne csak akkor keressük fel ezeket a helyeket ha már az őrület határán vagyunk,hanem keressük fel minden nap és tényleg elég néhány perc is és máris megúsztunk egy újabb agyvérzést.

Ezt ne csak magunk miatt tegyük,hanem a környezetünk miatt is.Egy boldog,mosolygos ember másokat is mosolygásra késztet :)

Legyen nagyon szép napotok,

millió puszi 

Kicsit össze-vissza

Sok hullámvölgyem van,hogy őszinte legyek.Még mindig nagyon nehéz itt.Van nap amikor felkelek és azt érzem,hogy én eddig bírtam,de nem hiszem,hogy Magyarországon tudnék még élni.Az otthoni viszonylatokhoz nyugodtabb itt az élet,azt nem mondom,hogy könnyebb,mert nem az.Itt is sokat kell melózni a pénzért és azért ha feljebb akarsz kerülni onnan ahol vagy,igen néha itt is pokolba kívánod a munkahelyed,mert ugye mindenhol vannak problémák.
Nekem ez kicsit más,mert hogy is mondjam...a főnököm eléggé hangulat ember,ha szar napja van hidd el neked is az lesz.Tudom,akkor miért nem váltok munkahelyet?Szeretem a munkatársaimat,itt kint a páromon kívül ők állnak a legközelebb hozzám,ők azok akik meghallgatják minden bajomat,megnevettetnek amikor szomorú vagyok vagy hallgatnak amikor már a szó kevés.Nagyon sokat segít,hogy ők vannak nekem,ha nem lennének szerintem már haza mentem volna.
Kicsit el is hagytam magam,felszedtem 10 kilót és volt,hogy munka után ahogy haza értem csak lefeküdtem aludni és egész nap ágyban voltam.Abbahagytam az írást ami nagy szenvedélyem,ezzel a bloggal sem foglalkoztam amint az látható,egy szóval csak úgy voltam és kicsit talán magamba is fordultam.Lehet egy részem még mindig ott van a sötétségben,de próbálom összeszedni magam,újra neki láttam írni,igaz még csak füzetbe firkálgatok,de már ez is valami.Mint ahogy azt fentebb írtam az egyik nagy szenvedélyem az írás,de emellett imádok még sminkelni és fotózni.Próbálok ezekbe temetkezni és kiélvezni minden pillanatot amikor azt csinálhatok amit szeretek.
Amikor erőt veszek magamon futni is elmegyek és utána sokkal jobban vagyok.Remélem hamarosan sikerül visszatalálnom a régi önmagamhoz és visszanyerni régi formám,mert tudom,hogy képes vagyok rá.

Hirtelen ennyi jött most ki belőlem,de most már ígérem gyakrabban fogok jelentkezni :)

puszpusz