Muszáj volt írnom...és azt hiszem nem fűznék hozzá semmit.
Sokáig gondolkoztam,hogy írjak-e,lenne-e értelme...De végül is erőt vettem magamon...
Álmatlanok az éjszakák mióta nem vagy mellettem.Nem telik el perc,hogy ne te járnál a fejemben.Még mindig magam előtt látom,ahogyan alszol,ahogyan megölelsz ahogyan gyengéden megpuszilsz és magadhoz szorítasz.Nagyon hiányzol...Tudom,hogy hibáztam eszméletlen sokszor,tettem dolgokat amiket iszonyatosan bánok.Soha nem akartam neked fájdalmat okozni vagy szenvedni látni.Mindenkinek az életében eljön az a pont amikor átértékel mindent.Ez nálam is bekövetkezett.Volt időm végig gondolni mindent.Tudom,hogy a döntés amit hoztam logikátlan,de azt hiszem ez kell most nekünk,vagyis legalábbis nekem biztos.Bizonyítanom kell magamnak és mindenkinek,de főleg neked.Eljött az az idő,hogy megmutassam igenis kitartok és ezt nem melletted kell megmutatnom,hanem nélküled.Tudok várni,szeretni és kitartani.Meg teszem azért ami a legfontosabb az életemben...Érted.És most gondolhatsz magadban bármit én akkor is végig csinálom ezt.Nem érdekel más,nem érdekel senki.Te találkozhatsz bármilyen lánnyal...vagy akárkivel,de az érzéseim nem fognak változni.És mi lesz akkor ha a szívedet elhódítja valaki más?Ha mást fogsz szeretni?A remény hal meg utoljára...Tudom,hogy útjaink még találkoznak.Ki fogok melletted tartani míg a szívem meg nem szűnik dobogni...
Szeretlek baba.
