Nagyon sokat gondolkodtam,hogy írjak-e erről,de eddig mindig segített ha kiírtam magamból,szóval most is ebben bízom.
Az utóbbi egy hónapom maga volt a pokol és tudom vannak olyanok akiknek sokkal rosszabb,de én most ezt érzem pokolinak.
Olyan emberekben csalódtam akikben soha nem hittem volna.És igen mondhatják az emberek,hogy én amúgy is olyan naiv vagyok,de kérdem én ezt muszáj kihasználni?Muszáj visszaélni a másik feltétlen bizalmával.Én nem vagzok szent tettem rossz dolgokat és bántottam meg olyanokat akik velem ezt soha nem tették volna,de megváltoztam az évek alatt,talán úgyis lehet mondani,hogy felnőttem.Rájöttem,hogy mit kellett volna másképp csinálnom vagy egyáltalán meg sem tennem.De a múlton már nem változtathatok,a jövőben viszont nem követek el ennyi hibát.Örülök,hogy elértem erre a szintre,de azt hittem,hogy minden jobb lesz innentől kezdve,nagyot tévedtem...
Én tudom,hogy más élete lényegesen érdekesebb a sajátunknál,de ettől még nem feltétlenül kell,hogy minden nap ez legyen a téma és az ember ha akarja ha nem visszajut minden a pletyka tárgyához.Ez volt az első pofon...
A masodik a titkom elárulása.Szokták moindani,hogy amit két ember tud már az nem titok,ezt a saját bőrömön tapasztaltam.Csak mindent magamban kellett volna tartanom mindent,de nem ezt tettem,mert szerettem volna megosztani egy olyan emberrel akiben feltétel nélkül megbízom.Nem kellett volna és amikor kiderült,hogy már majdnem mindenki tudja,nagyot roppantam belül...Csalódtam és ameddig én otthon a párnáim közt sírtam,a többiek,úgy csináltak mintha semmi nem történt volna,nem is érezték azt,hogy valami rosszat tettek másnak...
A harmadik egy őszinte ember volt aki mégis hazudott,nem is egyszer.A vicc az volt az egészben,hogy azt hittem ó tényleg soha nem fog nekem hazudni bármi is lesz bármit is csinált lesz ami lesz utána,de nem... és más meg a fejét simogatva bíztatva mondja neki,hogy semmi baj,mert tegze azt amit szeretne.Nem baj,hogy megbánt vele egy embert aki az utóbbi időben eleget csalódott még rúgjon bele ő is biztosan kibirja.Tudod a sok hiszti igenis őszinte fájdalom volt tőlem,minden egyes könnycsepp a szívem egy darabja volt a sok önző ember miatt aki belém rúgott ebben a hónapban.
Ezt nem nevezném negyediknek mégis fáj..Hogy vannak akik úgy tesznek mintha soha nem is léteztem volna...Csak akkor egész idő alatt játszották a szeretetüket?Mindegy is csak már úgy érzem nem bírok el többet,de akiknek ez örömet okoz akkor tessék,igenis összetörtem a sok szar miatt...
Kedves voltam mindenkivel aki meg se érdemelte volna,de mégegyszer nem követek el ilyen hibát.Naiv vagyok de nem egy hülye aki mindig mindent megbocsát,most már nem.
Ennyi lettem volna,Sziasztok.
