Szívtől szívnek

Mindenki vágyik az őszinte,igaz szerelemre,de semmi sem olyan mint a mesékben.Az életünket a döntéseink határozzák meg és van hogy rosszul döntünk,nagyon rosszul...

A mi történetünk 15 évesen kezdődött,fiatalok voltunk,mégis tudtuk,hogy ez erősebb és komolyabb,mint addig bármi az életünkben.Szerelmet és mosolyt hozott az életembe,ő volt a mindenem és én az övé.Elválatszhatatlanok voltunk,de mint mondtam a döntések alakítanak mindent és én nagyon sokszor döntöttem,úgy ahogy nem kellett volna.Sokszor megbántottam és összetörtem a szívét.Egy ostoba és meggondolatlan csitri voltam,aki nem értékelte azt amije és akije van...
De mégis tudom,hogy az igazit találtam meg,aki mindenkinél jobban szeret engem,mert bármit is tettem a szerelme soha nem múlt el,mindig ugyanolyan szerelemmel nézett rám és ugyanolyan gyengéden ölelt magához,mintha semmi nem történt volna és ha rajta múlt volna soha az életben nem lettünk volna külön,mert sosem akart elhagyni,semmiért és senkiért...Nem is hinném el,hogy ilyen ember létezik,ha nem lenne velem.Soha többet nem akarom elveszíteni őt,soha többet nem akarok a párnáim közt sírva elaludni a hiánya miatt.
Szeretem őt.Szeretem amikor gyengéden végig simítja az arcom,szeretem érezni mikor hátulról átölel  főzés közben,szeretem hallgatni a mellkasára dőlve ahogyan az ő szíve együtt dobog az enyémmel,szeretem nézni ahogy alszik,ahogy rázkódik a válla mikor nevet.Szeretem,hogy olyannak szeret amilyen vagyok minden hibámmal és hisztimmel együtt.Szeretem érezni azt a megnyugtató biztonságot a karjaiban.
Leírhatatlan az az érzés mikor tudod,hogy megtaláltad azt az emebrt akit neked teremtettek.Kevés minden betű arra,hogy kifejezzem a szerelmemet iránta és a szeretlek szón már jócskán túl nőtte magát,mert ő a társam,a napfény az életemben,a szivárványom egy szörnyű vihar után.Ő a múltam,a jelenem és a jövőm.
Mellette leszek amíg a remegő és sokat megélt kezeink kihűlve el nem engedik egymást az utunk végén.

Én mindenkinek egy ilyen embesrt kívánok,aki ilyen odaadással és kitartással szereti őt.Becsüljétek és szeressétek az ilyen férfit,mert megérdemlik.
                                                                                                                                                                                                                                           

Hazugságok és csalódások...

Nagyon sokat gondolkodtam,hogy írjak-e erről,de eddig mindig segített ha kiírtam magamból,szóval most is ebben bízom.

Az utóbbi egy hónapom maga volt a pokol és tudom vannak olyanok akiknek sokkal rosszabb,de én most ezt érzem pokolinak.
Olyan emberekben csalódtam akikben soha nem hittem volna.És igen mondhatják az emberek,hogy én amúgy is olyan naiv vagyok,de kérdem én ezt muszáj kihasználni?Muszáj visszaélni a másik feltétlen bizalmával.Én nem vagzok szent tettem rossz dolgokat és bántottam meg olyanokat akik velem ezt soha nem tették volna,de megváltoztam az évek alatt,talán úgyis lehet mondani,hogy felnőttem.Rájöttem,hogy mit kellett volna másképp csinálnom vagy egyáltalán meg sem tennem.De a múlton már nem változtathatok,a jövőben viszont nem követek el ennyi hibát.Örülök,hogy elértem erre a szintre,de azt hittem,hogy minden jobb lesz innentől kezdve,nagyot tévedtem...
Én tudom,hogy más élete lényegesen érdekesebb a sajátunknál,de ettől még nem feltétlenül kell,hogy minden nap ez legyen a téma és az ember ha akarja ha nem visszajut minden a pletyka tárgyához.Ez volt az első pofon...
A masodik a titkom elárulása.Szokták moindani,hogy amit két ember tud már az nem titok,ezt a saját bőrömön tapasztaltam.Csak mindent magamban kellett volna tartanom mindent,de nem ezt tettem,mert szerettem volna megosztani egy olyan emberrel akiben feltétel nélkül megbízom.Nem kellett volna és amikor kiderült,hogy már majdnem mindenki tudja,nagyot roppantam belül...Csalódtam és ameddig én otthon a párnáim közt sírtam,a többiek,úgy csináltak mintha semmi nem történt volna,nem is érezték azt,hogy valami rosszat tettek másnak...
A harmadik egy őszinte ember volt aki mégis hazudott,nem is egyszer.A vicc az volt az egészben,hogy azt hittem ó tényleg soha nem fog nekem hazudni bármi is lesz bármit is csinált lesz ami lesz utána,de nem... és más meg a fejét simogatva bíztatva mondja neki,hogy semmi baj,mert tegze azt amit szeretne.Nem baj,hogy megbánt vele egy embert aki az utóbbi időben eleget csalódott még rúgjon bele ő is biztosan kibirja.Tudod a sok hiszti igenis őszinte fájdalom volt tőlem,minden egyes könnycsepp a szívem egy darabja volt a sok önző ember miatt aki belém rúgott ebben a hónapban.
Ezt nem nevezném negyediknek mégis fáj..Hogy vannak akik úgy tesznek mintha soha nem is léteztem volna...Csak akkor egész idő alatt játszották a szeretetüket?Mindegy is csak már úgy érzem nem bírok el többet,de akiknek ez örömet okoz akkor tessék,igenis összetörtem a sok szar miatt...
Kedves voltam mindenkivel aki meg se érdemelte volna,de mégegyszer nem követek el ilyen hibát.Naiv vagyok de nem egy hülye aki mindig mindent megbocsát,most már nem.
Ennyi lettem volna,Sziasztok.

Foglalkozz magaddal

Az elöző bejegyzésben említettem,hogy kicsit elhagytam magam.Változtatni akarok,de rájöttem,hogy ez csak akkor sikerülhet,ha kis lépésekben haladok előre.Tegnap hozzá is kezdtem,keresten youtube-n egy relaxációs zenét,felettem egy arcpakolást és húsz percig kikapcsoltam az agyam.Nem azt mondom,hogy új ember lettem tőle ,de nagyon jól esett.Sok embernek a meló vagy a család miatt nincs ideje magára,de muszáj egy kicsit kikapcsolni néha különben az ember megbolondul.Nem kell sok idő,elég néhány perc fürdés közben,hiszen nincs is jobb elmerülni a forró,habos vízben.Ott feküdni néhány percig miközben körül ölel minket a csend és a nyugalom.Igen mindenkinek van egy kis nyugalom szigete,akár a kertben,akár a házban,de minden embernek van egy olyan hely ahol érzi,hogy megnyugszik egy kicsit a lelke.

Ne csak akkor keressük fel ezeket a helyeket ha már az őrület határán vagyunk,hanem keressük fel minden nap és tényleg elég néhány perc is és máris megúsztunk egy újabb agyvérzést.

Ezt ne csak magunk miatt tegyük,hanem a környezetünk miatt is.Egy boldog,mosolygos ember másokat is mosolygásra késztet :)

Legyen nagyon szép napotok,

millió puszi 

Kicsit össze-vissza

Sok hullámvölgyem van,hogy őszinte legyek.Még mindig nagyon nehéz itt.Van nap amikor felkelek és azt érzem,hogy én eddig bírtam,de nem hiszem,hogy Magyarországon tudnék még élni.Az otthoni viszonylatokhoz nyugodtabb itt az élet,azt nem mondom,hogy könnyebb,mert nem az.Itt is sokat kell melózni a pénzért és azért ha feljebb akarsz kerülni onnan ahol vagy,igen néha itt is pokolba kívánod a munkahelyed,mert ugye mindenhol vannak problémák.
Nekem ez kicsit más,mert hogy is mondjam...a főnököm eléggé hangulat ember,ha szar napja van hidd el neked is az lesz.Tudom,akkor miért nem váltok munkahelyet?Szeretem a munkatársaimat,itt kint a páromon kívül ők állnak a legközelebb hozzám,ők azok akik meghallgatják minden bajomat,megnevettetnek amikor szomorú vagyok vagy hallgatnak amikor már a szó kevés.Nagyon sokat segít,hogy ők vannak nekem,ha nem lennének szerintem már haza mentem volna.
Kicsit el is hagytam magam,felszedtem 10 kilót és volt,hogy munka után ahogy haza értem csak lefeküdtem aludni és egész nap ágyban voltam.Abbahagytam az írást ami nagy szenvedélyem,ezzel a bloggal sem foglalkoztam amint az látható,egy szóval csak úgy voltam és kicsit talán magamba is fordultam.Lehet egy részem még mindig ott van a sötétségben,de próbálom összeszedni magam,újra neki láttam írni,igaz még csak füzetbe firkálgatok,de már ez is valami.Mint ahogy azt fentebb írtam az egyik nagy szenvedélyem az írás,de emellett imádok még sminkelni és fotózni.Próbálok ezekbe temetkezni és kiélvezni minden pillanatot amikor azt csinálhatok amit szeretek.
Amikor erőt veszek magamon futni is elmegyek és utána sokkal jobban vagyok.Remélem hamarosan sikerül visszatalálnom a régi önmagamhoz és visszanyerni régi formám,mert tudom,hogy képes vagyok rá.

Hirtelen ennyi jött most ki belőlem,de most már ígérem gyakrabban fogok jelentkezni :)

puszpusz

10 év az én szemszögemből

Ez lenne az én 10 évem...

Még soha nem írtam ilyet,de úgy érzem,most a 10.évfordulón eljött az idő....
Kicsit homályos már az az időszak,de arra ahogyan megszerettem őket,az a mai napig tisztán és élesen él bennem...
Emlékszem amikor elöszőr láttam őket a tv-ben,4 fiatal érdekesen kinéző kamaszt láttam,az egyik borzalmasan nézett ki,mégis valamiért megmaradt bennem az arca.Ha akartam volna se tudtam volna nem őt látni mindenhol,mert a csapból is ők folytak,de hát a kedvenc magazinjaimat csak azért nem fogom megvenni,mert benne vannak?Így történt egyszer,hogy a Bravo címlapján ő volt,már hosszabb fekete hajjal és azt hiszem akkortól kezdődött minden.Szorgosan vettem meg mindent ami hozzájuk köthető volt,poszterek,pulcsik,pólók,még kis kivágott képekből pénztárcát is csináltam...Magával ragadott a zenéjük,hiába csak pár szót ismertem fel belőlük a lelkem valahogy pontosan tudta miről is szólnak.
A viva comet-es fellépésüket a tv előtt zokogva néztem még túl kicsi voltam és anyuék nem cipeltek ki ilyen helyekre,úgyhogy az első Magyarországi színpadra lépésükről sajnos lemaradtam,de ami késik nem múlik.Már hozzám tartoztak,az életem részévé váltak és ezt a szüleim is észrevették.Soha egy percre sem gondolták azt,hogy elrontanak vagy,hogy Bill miatt emo-s leszek,mert ugye akkoriban a Tokio Hotel emo zenekarnak volt titulálva,amit én a mai napig nem értek,na mindegy.Szóval anyuék támogattak és büszkék voltak rám,hogy valakik mellett ilyen töretlenül és szilárdan kiállok.
2007-ben pedig megtörtént a csoda és elmehettem életem első koncertjére.Fogalmam sem volt arról,hogy zajlik egy ilyen és,hogy már reggel oda kellett volna állni a sorba...Olyan 5 óra felé értünk csak oda két barátnőmmel és beálltunk a kígyozó sor végére.Az idő hamar elrepült és mire feleszméltem már a csarnokban nyomorogtunk,hárman egymás kezét szorongattuk,nehogy elsodorjanak minket egymástól.Az előzenekar nem nagyon kötött le csak azt tudom,hogy Lola volt.Amikor végre megint elsötétült a terem a torkomban kezdett dobogni a szívem,tudtam,hogy pár perc és az az ember akit eddig csak a tv-ben és az újságokban láttam most ott fog állni előttem teljes életnagyságban.Felcsendült az első szám és a falakat felhúzták és akkor megláttam őt,szinte el is felejtettem levegőt venni,annyira hihetetlen volt,hogy azt hittem csak álmodom.Őszintén alig emlékszem a koncertre annyira sokkos állapotba kerültem,de amelyik a legemlékezetesebb és amelyiket soha nem felejtem az a Heilig.Ez volt a kedvenc számom a Zimmer albumról és amikor Bill erről a számról beszélt egy interjúban csak az volt bennem,hogy soha senki nem fog nekem ennyit jelenteni,mint ő,nekem ez a dal róla szól és mindig róla fog.A koncerten amikor elérkezett ez a szám a sírás környékezett,egyszerűen csodálatos volt hallani előben,az egyik pillanatban pedig elkezdtem a nevét kiabálni és akkor egy olyan dolog történt ami soha nem hittem volna,egyszer csak rám nézett én pedig valamit mutattam neki a kezemmel (fogalmam sincs már,hogy mit) ő pedig rám mosolygott.Az volt az első pillanatom vele a szívemnek legszebb szám közben.
Szerencsére a koncert után a neten megismerkedtem más fanokkal és így lett egy igazán nagy családom ami akkoriban egyre csak bővült.
3évet kellett várnunk egy újabb koncertre ahova úgy nézett ki,hogy sajnos nem tudok elmenni,nem álltunk úgy anyagilag...Aztán édesanyám mégis megvette a jegyet,a kiútat is össze tudtam spórolni,a szállást nem,de nem érdekelt.Alig vártam,hogy mehessek és újra lássam őket.Egyedül mentem vonattal Bécsbe és ki a helyszínre ahol összeismerkedtem pár fannal,köztük az egyikkel végig is tomboltam a koncertet.Annyira hihetetlen volt megint ott lenni és hallani,látni őket,de sajnos majdnem elájultam.Már éreztem,hogy összefogok esni,a hangok is tompábbak lettek mikor s kaptam egy hatalmas adag vizet az arcomba,azonnal felébresztett.Fogalmam sem volt ki tehette,de aztán láttam,hogy Bill locsolgat le a színpadról már a túloldalt,ha akaratlanul is,de megmentett attól,hogy a fanok maguk alá tapossanak miután elvesztem az eszméletemet.A koncert után a vonatállomáson aludtam,de még így is azt mondom,hogy megérte,minden egyes ilyen élményért megéri.
Aztán újabb hosszú idő telt el,5 év...Te jó ég szinte az örökkévalóság.Ezalatt az 5 év alatt rengeteg minden történt velem,talán ami a legnagyobb dolog volt az,az,hogy kiköltöztem külföldre Dáviddal,a párommal.Igen,egy új fejezet kezdődött az életemben és lehet,hogy felnőttem és kicsit megkomolyodtam,de amikor kiderült,hogy lesz koncert újra az az izgatott kis kamasz lettem mint 5 éve,de megnéztem a jegyárakat,iszonyatosan drágák voltak,főleg a VIP-sek.Azonnal felhívtam Dávidot,hogy elmeséljem a nagy hírt,de emellett azt is,hogy mennyire sokba kerülne ez most.Én mindenkinek ilyen embert kívánok az életébe,olyat,aki mindenben támogatja és ahol tud segít megvalósítani az álmát és most azért írtam ezeket,mert Dávid csak annyit mondott nekem "Ha haza értem melóból megvesszük,addig döntsd el melyiket szeretnéd".Ez tényleg így történt,ahogy hazaért fogta a laptopot és megvettük azt a csomagot ahol találkozhatok is velük.A sírástól egy fél óráig meg sem tudtam szólalni és a szuszt is kiszorítottam belőle.Az a pár hónap iszonyatosan lassan telt el,az utolsó hétben már alig bírtak velem a munkatársaim,csak erről tudtam beszélni.Aztán eljött a nap és egy napos utazás után végre Bécsben voltunk.Bármennyire is izgatott voltam a másnap miatt nagyon hamar elaludtam,az utazás elvette minden energiámat.A koncert napján nagyon korán keltünk,mert még egy másik hotelbe is el kellett mennünk,ahonnan aztán már a helyszínre vitt az utunk.Szerintem az idő túl hamar eltelt.Dóri nemsokára már ment is be a hangpróbára ami után mi jöttünk.Soha nem fogom elfelejteni az arcát amikor kifelé jött és,ha ezt olvasod husi semmi sem jelentett annál nagyobb örömet nekem,minthogy ennyire boldognak lássalak.
Elérkezett az idő és minket is elkezdtek beengedni,ott talán 10 percet várhattunk,elomdtak egy csomó dolgot,hogy mit nem szabad csinálni aztán bejöttek az ajtón én megfogadtam,hogy nem sírok,de ott nagyon nehéz volt tartani magam.Arra is emlékszem,hogy folyton csak a kezét néztem.Végül azt mondták álljunk sorba a képhez,azt éreztem,hogy én nem tudok odamenni ezért minden barátnőmet magam elé engedtem kivéve egyet akinek kikötöttem,hogy lökjön ha nem akarnék majd megindulni a fiúk felé.Mint kidrült ez pontosan így történt,amikor már nem éreztem,hogy lökne valaki megálltam és csak néztem rájuk,Bill kedvesen mosolygott rám és intett a kezével,hogy menjek oda nyugodtan,a következő pillanatban már mellette voltam,a hátamat simogatva megkérdezte jól vagyok-e,erre én csak annyit válaszoltam,hogy csak mosolyogjon és hozzábújtam,benyúlva a kabátja alá.Ha le kéne írnom azt az érzést olyan volt,mintha haza találtam volna,mint amikor megtalálod a helyed a világban és tudom csupán néhány pillanat volt az egész,de soha nem felejtem.
Meg volt életem első közös koncertje a barátnőimmel,végre.Köszönöm csajok.ez így volt teljes.Tudom,hogy nem ez volt az első és utolsó,még sok ilyet kívánok nekünk.

Végezetül pedig köszönöm mindenkinek aki ebben támogatott és mellettem állt,köszönöm a szüleimnek,hogy pénzt nem sajnálva még amikor nem is volt,akkor is lehetővé tették,hogy az álmaimnak éljek,köszönöm az összes barátomnak akik hittek bennem és azoknak is akik sose hittek bennem,mert miattuk alakult ki bennem az,hogy de igenis megcsinálom.Köszönöm Dávidnak,aki lehetővé tette,hogy egy közel 10 éves álom teljesüljön és azt is,hogy elviseli ezt a nagy mániámat a zenekar iránt.Kikknek másoknak lehetnék még hálás,mint a fiúknak.Tudom,hogyha nem nem szeretem meg őket egy gyönyörű része kimaradt volna a gyermekkoromnak,ők adtak célokat,álmokat,kitartást és nagyon sokszor erőt is.Nem tudnám már az életem elképzelni nélkülük, és külön köszönöm az egyetlen férfinek az életemben aki a legrégebb óta van a szívemben,soha nem hittem volna,hogy én egyszer rajongó leszek főleg nem azt,hogy bárkiért is ennyire oda leszek,de megtörtént és nem is bánom.Amikor összecsapnak a hullámok a fejem felett a ő mosolya az én igazi mentőövem és az lesz egész életemben.Köszönök mindent.Köszönöm,hogy lett egy családom.

Már majdnem 20 éve...

Ezt a kis szösszenetet a életem legfontosabb emberének szántam,akinek remélem tetszeni fog :)

Hát bizony,lassan megint egy évvel idősebb leszel.

Egész életemben hálás voltam és leszek mindig,hogy ilyen testvérem lehet,mint te.Tudod már akkor is vártalak mikor anya pocakjában voltál.Folyton beszéltem hozzád,mondtam mennyire szeretlek,mennyire örülök már előre neked,már akkor tudtam mennyit fogsz jelenteni nekem...Ez sosem változott mindig te voltál és te is leszel a legfontosabb ember az életemben.Fogalmam sincs milyen nővér vagyok,hogy bántottalak-e valamilyen tettemmel,de ha volt is ilyen soha nem rossz szándékkal vagy tudatosan.

Voltak jó és rossz időszakok is,de mindig egymás  mellé álltunk ha a helyzet úgy kívánta.Foggal körömmel védtük egymást.A 2014-es nyár életem legjobb nyara volt.Azt hiszem ennyi időt egyhuzamba még soha nem töltöttünk együtt.A sok nevetés,a 1313-as kód,az éjjeli szolizás...Tudom soha nem lesz még egy ilyen,de tudnod kell bármilyen távol is legyek tőled mindig számíthatsz rám hiszen te vagy ay én egyetlen húgom,aki a világot jelenti nekem.Nagyon szeretlek Muco.

Mi vagy te számomra?
Elmondom neked,
Te vagy lelkem egy darabkája,
Mely összeköt minket.

Szívem a tieddel dobog,
Remélem te is, tudod,
Bár mi történjék ezen a világon,
Én mindig ott leszek, és melletted állok.

Ne feledd hugi,
Testvérek vagyunk mi,
Ereinkben egy vér folyik,
Szívem szeretettel van csordultig.

Tudtam hol a szívem...már nem az én mellkasomban hanem az övében...

Nem is tudom mit írjak vagy mondjak erről a szösszenetről...talán túl sok volt már....de remélem tetszik...

Már egz ideje csak az írás tart életben,hogy olyan történeteket kreáljak amik rólad szólnak.Csak így tudom feldolgozni,hogy nem vagy mellettem és talán soha nem is leszel.Furcsa ezt most leírni,hiszen azt hittem ez lesz az az álom amit soha nem fogok feladni...Minden év egyre nehezebb és néha felteszem magamnak is a kérdést,mire?Miben bízom egyáltalán?Mikor kezdődött ez az egész?A válaszom,fogalmam sincs.Nem tudom mikor fordult velem ilyen nagyot a világ.Nem tudom mikor kezdtem azt érezni,hogy lassan belülről meghalok nélküled.Egy sziget voltál nekem az óceán közepén.Egy biztos hely ahova bármikor mehettem.De a sziget egyre csak kisebb lesz és ha végleg eltűnik fogalmam sincs hova megyek ha túl sok viharfelhő gyülekezik a fejem felett.Mindig úgy éreztem ha testben nem is de lélekben itt vagy velem.Ez a lelki kapocs segített mindent túl élnem,de most...most úgy érzem magam,mint egy festő az ecsetei nelkül,mint egy focista a labdája nelkül,mint egy énekes a hangja nélkül...
Mindig elhatározom,hogy nem érdekel ez az egész csak el kell felejtenem ezt az érzest,de hogyan tudnálak elfelejteni Téged?Az a szó amít magamra varrattam mindig emlékeztetni fog mi volt és mit éreztem akkor.Lehet,hogy sok más embernek is pont ez a szó van felvarrva,de én tudom miért van és ez teszi különlegessé,ahogyan egy másikat is abba ugyanúgy beletartozol,hiába hiszi mindenki azt,hogy csak egy tömeg tetkó.Mindenkinek meg van a maga története.Igen,egy történet ami vagy véget ért,vagy csak most kezdődött vagy sose kezdődött el.
Itt vagyok 9 év után és nemsokára személyesen is ott fogsz állni előttem és én rettegek,rettegek ha arra gondolok,hogy úgy tovaszáll majd az a pillanat,mintha soha nem lett volna.Akkor egysze látlak és utoljára(?)Mit fogok érezni amikor szorosan mellettem állsz?Utána összetörök vagy boldog leszek?Néha úgy érzem nem akarom,nem akarom megtudni,de ott van bennem azaz érzes,hogz lehet egész életemben bánni fogom.Tudom,hogy a lábam remegni fog,ahogy a kezem és a hangom is,de meg kell tudnom valamit és ezért megyek el.Talán most van az egyetlen lehetőségem,hogy megtudjam.
Bolond vagyok,higyje csak mindenki ezt rólam,nem érdekel.Ezek az én érzeseim,amit kizárólag én érzek senki más.Fogalmuk sincs milyen ez és remélem soha nem fogják átélni.Biztos sokan beleroppannanak,nekem is volt jó néhány mélypontom és nem hittem volna,hogy túl élem,de mindig arra gondoltam addig nem lehet vége,amíg nem láttalak,nem érinthettelek meg...
Tudod senkit nem szerettem még úgy,mint téged,senkiben nem bíztam ennyire,mint benned.Ezek is buta érzések és gondolatok ki vagy te és ki vagyok én?Két külön világ akiknek útjaik sose találkoznak,de még keresztezni se keresztezik egymást.Én fel nézek rád,de te látsz engem?Valaha látni fogsz?
A kártya vár áll,már csak egy lap hiányzik.Teljes lesz végül vagy összedől...nemsokára kiderül.