Mert nincs is fontosabb náluk

Nem is olyan rég együtt a családdal elmentünk a Westendbe kajálni meg nézelődni.Jó apu nem volt ott,de a mamám ott volt.Mamámat sajnos ritkán látom,mert messze lakik vidéken.Úgy hogy most nagyon megörültem,hogy eljött.A mamám az egyetlen nagyszülőm már és nagyon szeretem.Az hogy most karácsony előtt találkozhattam vele fantasztikus érzés volt.Nekem a karácsony nagyon fontos és a kedvenc ünnepem.Az én számomra tényleg  ez az egész a családról szól és arról,hogy együtt legyünk,ami most nem biztos,hogy összejön különböző okok miatt.Ilyenkor ha anya megölel  és azt mondja szeret a sírás kerülget vagy ha valamelyik tesóm vesz nekem valamit.Sose értik de nekem tényleg nincs szebb ajándék annál,mint hogy a testvéreim.Ennél nekem nem is kell több csak az hogy együtt legyünk.A fa díszítés volt nálunk karácsonykor az igazi családi program.Kiskorunkban mindig lelopkodtunk a szaloncukrot a fáról aztán megpróbáltuk úgy visszacsomagolni,mintha még mindig lenne benne.Persze mindig lebuktunk...és anyu a húgommal mindig ugyanolyan ruhába öltöztetett...nem tudom,hogy ez miért volt olyan jó :D nah mind1.Azok a régi szép idők...Néha visszasírom,jó volt gyereknek lenni és nem foglalkozni a felnőtt dolgokkal...
Hozom inkább a képeket mielőtt túlságosan belemerülnék a gondolatokba,nem sok de van :D

kajaaa

mama hozott sütit is...a világ legfinomabb sütije

A csaj is belenézett

ez a legjobb képünk :)

puszpusz :)

egy kis karácsony hangulat és egyéb

Már mindenki észre vehette,hogy teljes díszben van már minden bevásárló központ és miegymás :D én a Vörösmarty téren voltam a vásáron uncsitesómmal.Nem sok kép készült,mert azt hittem másnap megyek még,de hát nem jött össze.Számíthattok karácsonyi hangulatú bejegyzésekhez tőlem,mivel bármi is legyen nekem ez a kedvenc ünnepem :))
Szóval akkor itt vannak a képek plusz még néhány más kép is az utóbbi napokról.

és pár sminkes kép^^

nah pusz pusz mindenkinek :*

Egy novella ami más mint a többi :)

 Nah helló mindenki.Írtam egy rövid novellát amit Dórinak ajánlanék sok-sok szeretettel.Fú nagyon izgulok,hogy jó lett-e mert ilyet még soha nem írtam.Azt se tudom,honnan jött az ihlet egyszerűen csak elkezdtem írni.De elég is a szóból.A zenét szerintem érdemes bekapcsolni hozzá :)

 



Te vagy a mindenem

Egy újabb nap és én újra itt vagyok.Itt ülök a hintaágyban és nézem ahogy vele vagy.Öleled,csókolod,a nyakához bújsz ő pedig vidáman felnevet.Boldog vagy és ennek örülök,de belül minden nap kicsit összetörök.Látni őket nem könnyű,mégis itt vagyok,mert a barátja vagyok.Igen barát,semmi más.Volt időm,hogy bevalljam neki mit is érzek,de nem tettem.Féltem és végül elkéstem.Megtalálta őt aki minden tekintetben tökéletes a számára.És nem csak gyönyörű,kedves is.Egyáltalán nem az a tipikus picsa,mint ahogy azt sokan gondolják róla.Ha nem szeretném Tomot biztos teljesen odalennék érte,most viszont inkább irigység és bánatot érzek.Nem hibáztatom őt,hiszen ő se tudja mit érzek.Nem tudja senki.Ez az én kis titkom,amit örökké megőrzök.Félek,ha ez valaha kiderülne eltávolodnánk egymástól és inkább szenvedek titokban a közelében,mint távol tőle.Szükségem van rá,még úgy is ha soha nem lehet úgy az enyém ahogy szeretném.
-Mel,itt vagy?-legyez előttem Bill.Észre sem vettem,hogy leült mellém.
-Bocs,elbambultam.-mosolygok rá zavartan.
-Vettem észre,mivel legalább öt perce beszélek hozzád.-nevet.
-Most figyelek.-fordulok teljes testtel felé.
-Csak annyi,hogy este lesz egy kis családi vacsora,ugye eljössz?
-Persze.-bólintok és mintha megérezte volna,hogy valami baj megölel.
-Ugye tudod milyen fontos vagy nekem és Tomnak?Mintha a húgunk lennél és ha valami baj van nyugodtan elmondhatod.-mondja olyan halkan,hogy csak én halljam.Billt én is szinte a bátyámként szeretem...de Tomot...nem tudok rá testvérként gondolni.
-Én szerintem most megyek,de akkor este találkozunk.-bújok ki az öleléséből.
-Oké.Csini legyél.-kacsint rám én pedig elindulok a kijárat felé.
-Hát te meg hova mész?-állja el az utamat Tom.Akárhányszor a szemembe néz testem furcsa reakcióba lép.Hihetetlenül melegem lesz,a szívem pedig kihagy pár ütemet.Ennél jobban azt hiszem nem lehet szeretni egy embert.
-Haza.-válaszolok mosolyogva,hangom egyáltalán nem árulja el azt ami valójába végbe megy bennem.-Készülök az estére.
Arca felvidul.Imádom amikor mosolyog,amúgy is angyali arca akkor még tökéletesebb.
-Helyes.Ne késs.-vigyorog rám én pedig úgy érzem,ha most nem lépek le a földről kell majd feltakarítani engem.
-Akkor szia.-araszolok el mellette.Riának is integetek és elhagyom végre a villát.
Haza felé,újra gondolatok ezre rohamoz meg. Fogalmam sincs,hogy de beleszerettem.Egyszer csak észrevettem,hogy másképp nézek rá.Ha félmeztelenül állt előttem,mindent megadtam volna azért,hogy megérinthessem.Amikor láttam őket Riával azt kívántam bár én lennék az aki ennyire boldoggá tudja tenni,de ilyenkor mindig megszidom magam.Nem.Ő boldog Riával és csak ez számít.Remélem soha nem fogja megbántani.Annál szörnyűbb dolog el sem tudok képzelni,mint hogy szomorúnak lássam.Egy kósza könnycsepp  szántja végig az arcomat.Magam sem értem miért fájdítom a szívem.El kéne innen mennem hátra hagyva mindent,de legfőképp őt.Talán el tudnám felejteni,bár ez majdhogy nem lehetetlennek tűnik.
Otthon sötétség fogad,anyu még nem ért haza.Elmegyek zuhanyozni.Hosszan állok a forróvíz alatt,hátha kicsit ellazít és kicsit kitisztítja a fejem,de nem járok sikerrel.Elzárom a vizet és kilépek a kabinból.A tükörről letörlöm a párát és belenézek.Már rég nem az vagyok aki voltam.Elvesztettem önmagam és már fogalmam sincs ki vagyok.Vagyok a világban,de miért is?Egyedül ő az aki életet.Ő a mindenem ezen a világon.
Amit mindenki előtt mutatok csak egy buta és gyenge álarc,ami visszatartott könnyeket és ki nem mondott szavakat rejt.A maszk vékony és érzem,hogy egyszer kettétörik,megmutatva engem és ami bennem van.
Egy halk sóhaj után bemegyek a szobámba ruhát keresni.Hosszasan válogatok és próbálgatok.Semelyikben nem érzem magam jól.Ria mellett úgyis csak egy kis szürke egér leszek.Az önbizalmam a bokám alját verdesi vagy talán már azt sem.Mivel úgy érzem,mindegy melyik van rajtam,így az utolsót magamon hagyom.Gyorsan kisminkelem magam és indulok is.A magassarkú megkívánja,hogy kocsival menjek.Túl hamar érek oda,ezért az autóban maradok.Ujjaimmal a kormányon dobolok.Késztetést érzek,hogy elhajtsak,de mielőtt megtehetném valaki kopog az ablakon.
Bill az.Kedvesen mosolyog és várja,hogy kiszálljak.
-Ha itt vagy miért nem jöttél be?-kérdezi miközben lezárom a kocsit.
-Azt hittem túl korán jöttem.-mondok egy elég gyenge kifogást.
-Ugyan ne nevettess neked ide szabad bejárásod van.-nyújtja felém a kezét amit elfogadok és elindulunk befelé a házba.Már Gordonék is megérkeztek.Kedvesen üdvözölnek és megölelnek amikor észre vesznek.A szeretet ami belőlük sugárzik mindig melegséggel tölt el.Bill bemutat azoknak a rokonoknak akikkel még nem volt alkalmam találkozni.Mindenki mosolyog és kedélyesen beszélget.Tomékat viszont nem látom sehol.Bill kicsit fura,túlságosan pörög.Állandóan be nem áll a szája,én pedig minden mondatára megpróbálok reagálni.A lépcső felé pillantok és hirtelen már nem hallom Billt,mert csak rá figyelek.Ott áll és rám mosolyog.Felállok és odamegyek.
-Örülök,hogy itt vagy.-szemei ragyognak,ahogy ő maga is.-Nagyon csinos vagy.
-Te is.-nézek végig rajta.Kék inget visel,sötét farmert,a rasztái lazán összefogva a fején.Szívdöglesztően néz ki.Nemsokára mindenki elindul az étkező felé és helyet foglal.Az étel nagyon finom és a társaság is jó,bár néha Riáék felé pillantok,persze nem feltűnően.A vacsora vége felé Tom feláll,mindenki rá néz.
-Szóval kösz mindenkinek,hogy itt van.Azért akartam,hogy így együtt legyünk,mert szeretnék kérdezni valamit tőled.-Ria felé fordul,majd letérdel.A levegőm bent marad és csak mereven bámulom őket.Minden hang kívül reked csak a tudatalattim kétségbeesett kiáltozását hallom.Mi?Ez most tényleg megtörténik?Hirtelen mindenki tapsolni kezd,így én is összeütöm néhányszor a kezem.
-Mel,jól vagy?Nagyon elsápadtál.-érzem a csuklómon Bill kezét.
-Én...én...elnézést.-állok fel az asztaltól és kiviharzok a helységből,ki az egész házból,végig a homokos parton.Összecsuklom és könnyeim utat találva maguknak nyaldosni kezdik az arcomat.Eljegyezte...Visszhangzik a fejemben.De mit is hittem?Szeretik egymást...Egyszerűen ezt most akkor sem bírom feldolgozni.Úgy érzem magam,mint egy parton épített homokvár amit most elvitt a dagály.Tudtam,hogy vissza kell mennem,de nem bírok.Nem bírnám most látni őket.Igen,azt hiszem most kell elmennem innen.Itt kell hagynom ezt a várost.Összeszedtem annyira magamat,hogy ne rázzon a sírás és visszasiettem a kocsimhoz.Tíz perc múlva már otthon pakoltam a bőröndjeimet..Írtam anyunak egy levelet,amiben nem csak tőle búcsúztam el,de megkértem mondja el Toméknak is,hogy  elmentem.Fájó szívvel lépek ki a házból.Épp a csomagtartóba pakolok be mikor egy autót hallok közeledni.Tom kocsija parkol le a házunk előtt.
-Te meg hova tűntél?-száll ki belőle félig és aggódó szemekkel néz rám.Válasz helyett inkább bepattanok a kocsiba és gázt adok.A visszapillantóból látom,hogy követ és nem áll szándékában feladni egyhamar.A fényszórókkal folyamatosan villog,hogy húzódjak le,de én csak gyorsítok.Menekülök fejvesztve,áthajtva a piroson.Egy hangos duda,egy még hangosabb csattanás és elsötétül minden.
A szemem ég mikor újra kinyitom.Kórházban vagyok,csövek lógnak belőlem mindenhonnan,lélegeztetőn vagyok.Halkan nyitódik az ajtó én pedig odakapom a fejem.
-Szia.-köszön Bill és az ágyam mellé húz egy széket.-Hogy érzed magad?-simogatja a kézfejemet.Megrázom a fejem annak jeleként,hogy nem túl jól.-Értem.Itt van Tom is,beküldöm,jó?-aprót bólintok.Megpuszilj a a homlokom és kimegy.Tom nem sokkal később be is lép.
-Miért csináltad?Miért?-szeme könnyben úszik nekem pedig majd' megszakad a szívem.Szomorú,az én hibámból.-Tudod mit éltem át amikor láttam,hogy beléd megy az a kocsi?-járkál fel-alá.
-Sa..sajnálom.-veszem le a maszkot.Rám néz,majd leül mellém.
-Fogalmad sincs mennyit jelentesz nekem.-fogja meg a kezem.Éreztem,hogy nem bírom tovább és talán most van az utolsó alkalom,hogy elmondhatok neki mindent.
-Tom...van valami amit már rég el akartam mondani csak...-szinte suttogok,magamat alig hallom.Tom csak vár,hogy folytassam.-Csak nem akartam felkavarni mindent,mert tudom,hogy ez egy törés lett volna a kapcsolatunkban,de most úgy érzem már mindegy.Én beléd szerettem...Nem tudom,hogyan de megtörtént.Te vagy minden az életben ami számít.Ha nem lettél volna nekem,az létemnek semmi értelme nem lett volna.Az,hogy minden nap láthattalak fájt is,hiszen mással vagy,de mégis boldog voltam.Boldog,mert te is az voltál.-hirtelen úgy érzem meg kell álljak.A tüdőm sípolni kezd és mellettem a gép is.
-Mel...-néz rám rémült szemekkel.
-Nem,semmi baj.-mosolygok halványan és leszedem magam a gépről.Ezt most semelyik orvos nem zavarhatja meg.-Ria egy csodálatos lány,egy olyan valaki akit megérdemelsz.És én csak azt kívánom,hogy boldog legyél vele.-könnyeim már nekem is mardossák a szememet.
-Ha előbb mondtad volna...más lett volna minden.-csuklik el a hangja a sírástól.
-De így most jó minden,hidd el.Minden rendben lesz.-simítom végig arcát,ő pedig váratlanul hozzám hajol és csókot lehet cserepes ajkaimra.Mosolyognom kell.-Kérlek most menj és majd gondolj néha rám.-kérlelem.Tétován,de elindult kifelé.Egyedül maradtam és lassan lehunytam a szemem.Olyan álomba zuhantam ami örökké tart,de nem bánom.Így nem csak mellette lehetek,de vigyázhatok is rá innen fentről.Mert mindegy hol vagyok ő lesz a mindenem örökké.

szinte semmi :D

Az a helyzet,hogy nem sok minden történt mostanában...nincs is sok kép de azért hoztam párat,mert miért ne :DD
Nem rég volt barátom apujának a szülinapja,isten éltesse sokáig^^ vettünk neki tortát is :D Talán ez a legfőbb hír xD szóval sajnálom,hogy most csak ennyi.Igyekszek majd a következővel és bővebben írni a velem történtekről :)

ezt barátom anyuja kötötte nekem :D

a kedvenc gumicukrom

hugival <3

puszi^^

Sztoriiii :D

Szóval az a nagy helyzet,hogy barátnőmmel belevágtunk egy közös sztoriba :D
készítettünk hozzá egy kisfilmet hátha nagyobb lesz rá az érdeklődés :))

a blogot is belinkelem^^
http://dorah-alien.blogspot.hu/
jó olvasást mindenkinek,aki belekezd szerintem érdemes mert egy elég jó sztorit találtunk ki :D jó az eleje nem annyira nagy fordulatokkal teli ,de még az túl korai is lenne :D Én Kimy szemszögéből írok :)

nah most csak ennyit hoztam :)
puszpusz

szivárvány eső után

Mint a szivárvány
nagy eső után;
ami szép, s ami kell,
hová tűnhet el?

Mint a szivárvány
nagy eső után;
talán egyszer, ha kell,
mégsem tűnik el.

Fájón eltűnő múlt,
rá csak vízpermet hull.
A naptól izzó színek
most is léteznek.

A föld, mely mély vízben jár,
lassan felszárad már,
És a kis napsütés,
egy új ébredés…

Mint a szivárvány…




~A szivárvány látványa mindannyiunk számára szép és csodálatos, megfigyelhető szinte minden eső után amikor kisüt a nap.~

Azért hoztam ezeket,mert úgy érzem végre az én egemen is kisütött a nap és felragyogott egy gyönyörű szivárvány,a szinte véget nem érő eső után.Újra én vagyok,újra mosolygok,önfeledten nevetek.Boldog vagyok és nem csak néha,állandóan.Az életem nem tökéletes és minden nap számomra egy küzdelem,de most úgy érzem kicsit összeszedtem magam és erősebb vagyok.Még ha a legnagyobb gond az életemben nem tudom mikor fog megoldódni,akkor is kicsit összeszedettebbnek érzem magam. Nem hittem volna,hogy lesz ilyen érzésem a közel jövőben,de most itt van és boldog vagyok.Az a bizonyos "átölelném az egész világ" érzésem van.A nap szikrázóan süt kint és én csak mennék állandóan ide oda. Igen,ez már tényleg én vagyok.Életvidám,izgága és bolondos :) jó újra önmagam lenni :)


Elnézést ezért a nagyon személyes posztért,de úgy éreztem ki kell írnom magamból :))
És szeretném megköszönni mindenkinek aki mellettem volt ebben a depressziós időszakban.Tudom néha sok voltam már...idegesítő...és sajnálom,hogy ilyennek kellett látniuk engem,hogy aggódniuk kellett..... De nagyon sokat jelentett,hogy ott voltak :))

puszi

Székesfehérvár és egy hihetetlen dolog

Már nem írtam egy ideje bejegyzést,amiért elnézést kérek,de most itt vagyok :D
Szóval tegnap leutaztam két barátnőmhöz Székesfehérvárra egy kis kikapcsolódásra. Először kétségesnek tűnt,mert kijött rajtam az allergiám.Nagyon csúnya volt az arcom,de szerencsére addigra már jobb lett és tehettem rá alapozót.Csak pár képet csináltam emlékeztetőnek.Körbe vezettek kicsit a városban aztán leültünk dumálgatni és gumicukrot majszolni.Nagyon jól éreztem magam velük és remélem mihamarabb megismételjük :)

Ezt a végére hagytam,gondolkoztam rajta,hogy betegyem-e ide,de annyira boldog vagyok tőle,hogy muszáj.A kedvenc együttesem ikerpárjának van ilyen alkalmazása ahova lehet írni nekik.Nem mindenkinek és nem is mindig válaszolnak.Már egy jó ideje próbálok nekik olyat írni,hogy válaszoljanak és tegnap előtt hajnalban megtörtént :DD Válaszolt az egyikük.Uristenem el sem hittem és vagy 1000x visszaolvastam,hogy tényleg én vagyok-e.Azt hiszem én vagyok az első magyar fan akinek válaszoltak.Azóta nagyon boldog és vidám vagyok.Folyton mosolygok.Ez azzal az érzéssel tölt el,hogy minden lehetséges és erre is bíztatok mindenkit ne adjátok fel,küzdjetek azért amire vágytok :) Sok helyen olvastam már ezt : "Nem fogok elengedni valami remek dolgot, azért mert egyben nehéz is"    És ez így van :))

út közben velence

sajna le volt szedve és letakarva a lakatos kapu :(

Vár romok meg a pázsit :D

ez a néni szerencsét hoz ha megfogod az orrát,hát várom a legjobbakat :))

mákos-meggyes süti.köszönjük Dórinak és anyukájának :D

Felirat hozzáadása

A Tesco mindenhol ugyanolyan :DDD

Hát igen...

ez egy elég rossz kép rólam de legalább közös :)

Köszönöm csajok ezt a napot :)) <3

puszpusz mindenkinek.

Budai vár...

Hát igen mostanában ilyen kirándulós kedvemben vagyok :D életemben először voltam fent a Budai várban...igen szégyen,mert itt lakok pesten...tudom.
Találkoztam a legjobb barátommal és sétálgattunk meg beszélgettünk,végül kikötöttünk a Budai várban.Este már kicsit hűvös volt de a kivilágítás jobban lefoglalt.Nagyon szép volt és a Lánchídról is csináltam egy nagyon szép képet :) jó volt az a nap,még sok ilyet :)

Jaj az még eszembe jutott,hogy láttam egy ilyen tök vicces szökőkutat?nem tudom hogy az volt-e,de bele lehetett menni mert,ha közelebb mentem akkor ott ahol álltam leállt a víz.Számomra nagyon vicces volt és egy hihetetlen élmény.Igen,hülye vagyok tudom :DD nah de itt vannak a képek

nah ez az amiről beszéltem

itt abba hagyta

 

hopp és bent is vagyok :D