kedv..család..barátok és egyéb

Mint ahogy azt az előző bejegyzéseimben írtam nem vagyok a toppon...de most jött egy löket..egy löket amire nagyon szükségem volt most...mindegy is,hogy mi volt az vagy ki a lényeg,hogy kicsit jobban vagyok :) Emellett sokat segítettek nekem a barátaim és a családom.Tegnap átmentem húgomhoz,hogy kicsit vele legyek.Húgom nagyon fontos nekem.Ő nem mindig mutatja ki felém a szeretetét ,de tudom,hogy mi nem tudnánk egymás nélkül élni :D Mi mindig összetartoztunk és ez így marad amíg világ a világ.Én mindig számíthatok rá ő pedig rám.Írtam neki egy kis semmiséget és berakok róla egy képet is.Mert én nagyon büszke vagyok rá.
~Az idő múlik és talán nagyobbak lettünk
De minden összeköt amit együtt tettünk
Vártalak mikor még meg sem születtél
Ugrándozva tapsoltam amikor megérkeztél
Mindig mondom,hogy nagyon szeretlek
Ezért írtam neked most e rímeket.~

Szeretlek hugi :)








A másik ember aki mosolyt csalt az arcomra az a barátom volt,mivel kisminkelt.Nagyon ügyes volt :D

Persze nem maradhat el,hogy ne tegyek fel egyet amit én csináltam :))

Ja és még egy kép amit húgommal csináltunk Szerintem nem kell mit hozzáfűzni :)

Most ennyi volt amit akartam.puszi :)

Minden megy tovább?

Mondtam,hogy ez egy ilyen mindenes blog lesz.Néha szoktam írni ezt-azt.Most úgy éreztem,hogy muszáj kiírnom magamból a fájdalmat és ez született belőle.remélem tetszik.Nem nagyon tudok róla mit mondani,vagyis tudnék de nem akarok.hoztam zenét is :)

Bezárt üzletek,kihalt utcák.Minden csendes sehol egy lélek.Vagy mégsem...Egy lány alakja körvonalazódik a sötétben.Ott gubbaszt az egyik padon,lábaira hajtva a fejét.Talán hajléktalan?Nem,a ruhája nem erről árulkodik.De akkor miért van itt?Közelebb megyek.Lépteim furcsa visszhangot képezve törik meg az utca csöndjét.Felkapja a fejét arcát kapucni takarja.Ijedten körbe tekint majd rémülten felveszi a táskáját,feláll és elindul majdhogy nem belém ütközik.Itt voltam előtte,de miért nem vett észre?Ezek a kíváncsi kérdések arra ösztönöznek,hogy kövessem.Ezt is teszem.

 Ahogy beérünk az üzletsorok közé zaklatottá válik,fejét ide-oda kapkodja a kirakatoknál.Én is benézek az üvegen de egy üres fehér vászonnál nem látok többet.Mindenhol csak ez van,őt mégis láthatóan szörnyen megviseli.Az egyik nagyobb boltnál megállt,hosszan nézi,majd fejvesztve rohanni kezd.Minden erőmből futok utána.Egyszer csak megtorpan,úgy tűnik mintha keresne valamit.Talán a kiutat vagy valami rejteket..Végül idegesen eldobja a táskáját és leereszkedik a földre.Előrehajol kezeire támaszkodva,majd az egyikkel többször az aszfaltba ver.Messziről látom,hogy zokog és valamiért nagyon szenved.Mikor odaérek leguggolok hozzá.
 -Héj.-szólítom meg,de nem hall engem.Megpróbáltam hozzá érni,de mintha egy üvegfal lett volna köztünk.Biztos voltam benne,hogy ez egy álom,mert ennek így semmi értelme.Itt vagyok mellette mégsem tudok semmit csinálni.Látta,ahogy könnyei hangtalanul a földre hullanak.Azt kívántam bárcsak felébrednék.Összeszorítottam a szemem és elszámoltam háromig,de nem történt semmi.Még mindig ott voltam vele.Az láthatatlan falnak támasztottam a kezem.
 -Sajnálom...-suttogtam és ekkor rám nézett,bele egyenesen a szemembe,a kapucniját is levette.Hátrahőköltem a meglepettségtől.Én voltam...lesírt sminkkel és kócos hajjal.A kezét ugyanoda tette ahova én és csak nézett rám,majd lassan semmivé lett.Most már tényleg csak egymagam vesztegeltem a kihált utcán.A fejembe iszonyatos fájdalom hasított,ami miatt térdre rogytam.Az agyamat elöntötték a képet és temérdek emlék.Nemsokára már fuldokolva zokogtam.
-Elég,elég,elég!-kiabáltam a fejemet fogva.Felálltam és visszafutottam az üzletekhez.A vásznak amiket eddig üresnek láttam minden valaha készült képeinkkel volt tele.A szívem szúrt és alig kaptam levegőt,zihálva néztem a sok színes emléket,egyenként akartam apró darabbá tépni őket,de az üveg megakadályozott.Aztán megpillantottam minden boltnál egy követ.Mintha csak azért raktál volna oda őket,hogy betörjem mindegyik kirakatot.Így is tettem.Sűrű szilánkzápor hullott mindenfelé a képek pedig eltűntek,de csak a vászonról a fejemből nem.Felmarkoltam a szilánkokat és össze-vissza kezdtem dobálni.Kezeimből csöpögött a vér egyre nagyobb tócsát képezve körülöttem.Az elején fájt aztán már nem annyira.Egész jó érzés volt.Egyre fáradtabbnak mégis könnyebbnek éreztem magam.Elestem és már nem tudtam felállni.Minden csendes volt...
Kinyitottam a szemem,még sötét volt.A plafont bámulva gondolkoztam ezen a bizarr álmon..talán könnyebb lenne feladni..de mégsem.Hiányoznak?Igen...ehhez nem fér kétség,de tudnom kell tovább lépni.Tudom vannak akik mellettem állnak jóban rosszban.Ők elmentek de mások itt maradtak,olyanok akiknek fontos vagyok.

kék smink + egy kis személyes

Mostanában kicsit magam alatt vagyok,történt néhány dolog ami eléggé megviselt...Próbálom mindig elterelni a figyelmemet valamivel,talán ezért is van,hogy a sminkelésben élem ki magam.Az mindig annyira leköt és imádom csinálni.Mondjuk másoknak jobban mint magamnak,de most  muszáj volt.Egy kék-fehér sminket csináltam először tusvonal nélkül aztán vele :) remélem tetszik

Helló mindenki

Szóval,úgy döntöttem,hogy ez egy ilyen mindenes blog lesz.Mindenről írni fogok.Lesz  egy-egy smink poszt meg ilyesmik,de főleg a velem történt eseményekről szeretnék írni.Nem tudom mennyien fogjátok olvasni de remélem sokan.Most hoztam is kezdésnek egy sminket amit egy ilyen csavart nyalóka ihletett :)