Már majdnem 20 éve...

Ezt a kis szösszenetet a életem legfontosabb emberének szántam,akinek remélem tetszeni fog :)

Hát bizony,lassan megint egy évvel idősebb leszel.

Egész életemben hálás voltam és leszek mindig,hogy ilyen testvérem lehet,mint te.Tudod már akkor is vártalak mikor anya pocakjában voltál.Folyton beszéltem hozzád,mondtam mennyire szeretlek,mennyire örülök már előre neked,már akkor tudtam mennyit fogsz jelenteni nekem...Ez sosem változott mindig te voltál és te is leszel a legfontosabb ember az életemben.Fogalmam sincs milyen nővér vagyok,hogy bántottalak-e valamilyen tettemmel,de ha volt is ilyen soha nem rossz szándékkal vagy tudatosan.

Voltak jó és rossz időszakok is,de mindig egymás  mellé álltunk ha a helyzet úgy kívánta.Foggal körömmel védtük egymást.A 2014-es nyár életem legjobb nyara volt.Azt hiszem ennyi időt egyhuzamba még soha nem töltöttünk együtt.A sok nevetés,a 1313-as kód,az éjjeli szolizás...Tudom soha nem lesz még egy ilyen,de tudnod kell bármilyen távol is legyek tőled mindig számíthatsz rám hiszen te vagy ay én egyetlen húgom,aki a világot jelenti nekem.Nagyon szeretlek Muco.

Mi vagy te számomra?
Elmondom neked,
Te vagy lelkem egy darabkája,
Mely összeköt minket.

Szívem a tieddel dobog,
Remélem te is, tudod,
Bár mi történjék ezen a világon,
Én mindig ott leszek, és melletted állok.

Ne feledd hugi,
Testvérek vagyunk mi,
Ereinkben egy vér folyik,
Szívem szeretettel van csordultig.

Tudtam hol a szívem...már nem az én mellkasomban hanem az övében...

Nem is tudom mit írjak vagy mondjak erről a szösszenetről...talán túl sok volt már....de remélem tetszik...

Már egz ideje csak az írás tart életben,hogy olyan történeteket kreáljak amik rólad szólnak.Csak így tudom feldolgozni,hogy nem vagy mellettem és talán soha nem is leszel.Furcsa ezt most leírni,hiszen azt hittem ez lesz az az álom amit soha nem fogok feladni...Minden év egyre nehezebb és néha felteszem magamnak is a kérdést,mire?Miben bízom egyáltalán?Mikor kezdődött ez az egész?A válaszom,fogalmam sincs.Nem tudom mikor fordult velem ilyen nagyot a világ.Nem tudom mikor kezdtem azt érezni,hogy lassan belülről meghalok nélküled.Egy sziget voltál nekem az óceán közepén.Egy biztos hely ahova bármikor mehettem.De a sziget egyre csak kisebb lesz és ha végleg eltűnik fogalmam sincs hova megyek ha túl sok viharfelhő gyülekezik a fejem felett.Mindig úgy éreztem ha testben nem is de lélekben itt vagy velem.Ez a lelki kapocs segített mindent túl élnem,de most...most úgy érzem magam,mint egy festő az ecsetei nelkül,mint egy focista a labdája nelkül,mint egy énekes a hangja nélkül...
Mindig elhatározom,hogy nem érdekel ez az egész csak el kell felejtenem ezt az érzest,de hogyan tudnálak elfelejteni Téged?Az a szó amít magamra varrattam mindig emlékeztetni fog mi volt és mit éreztem akkor.Lehet,hogy sok más embernek is pont ez a szó van felvarrva,de én tudom miért van és ez teszi különlegessé,ahogyan egy másikat is abba ugyanúgy beletartozol,hiába hiszi mindenki azt,hogy csak egy tömeg tetkó.Mindenkinek meg van a maga története.Igen,egy történet ami vagy véget ért,vagy csak most kezdődött vagy sose kezdődött el.
Itt vagyok 9 év után és nemsokára személyesen is ott fogsz állni előttem és én rettegek,rettegek ha arra gondolok,hogy úgy tovaszáll majd az a pillanat,mintha soha nem lett volna.Akkor egysze látlak és utoljára(?)Mit fogok érezni amikor szorosan mellettem állsz?Utána összetörök vagy boldog leszek?Néha úgy érzem nem akarom,nem akarom megtudni,de ott van bennem azaz érzes,hogz lehet egész életemben bánni fogom.Tudom,hogy a lábam remegni fog,ahogy a kezem és a hangom is,de meg kell tudnom valamit és ezért megyek el.Talán most van az egyetlen lehetőségem,hogy megtudjam.
Bolond vagyok,higyje csak mindenki ezt rólam,nem érdekel.Ezek az én érzeseim,amit kizárólag én érzek senki más.Fogalmuk sincs milyen ez és remélem soha nem fogják átélni.Biztos sokan beleroppannanak,nekem is volt jó néhány mélypontom és nem hittem volna,hogy túl élem,de mindig arra gondoltam addig nem lehet vége,amíg nem láttalak,nem érinthettelek meg...
Tudod senkit nem szerettem még úgy,mint téged,senkiben nem bíztam ennyire,mint benned.Ezek is buta érzések és gondolatok ki vagy te és ki vagyok én?Két külön világ akiknek útjaik sose találkoznak,de még keresztezni se keresztezik egymást.Én fel nézek rád,de te látsz engem?Valaha látni fogsz?
A kártya vár áll,már csak egy lap hiányzik.Teljes lesz végül vagy összedől...nemsokára kiderül.