csak egy rövid szösszenet...

Néha úgy érzem egy magas szikla peremén állok és csak nézek lefelé a semmibe.Fejemben temérdek gondolat kavarog.Jók és rosszak is.Egy lépés előre és vége mindennek,örömnek,bánatnak,szomorúságnak,szenvedésnek.Egy lépés hátra vissza a való életbe,vissza az érzések fojtogató sűrűjébe.Vannak napok amikor egyszer az egyiket másszor a másikat tenném meg.Döntésképtelenség...Mi lenne a jó,mi lenne a helyes?Az életben annyiszor tesszük fel magunknak ezt a kérdést...A szívem ezt mondja,az eszem mást.Folytonos harcban állnak egymással.
A lépést egyszer megteszem,majd,valamikor,de addig maradok a peremen egyensúlyozva letekintve a végeláthatatlan mélységbe...